OSHO gondolatok mindennapra 2016. szeptember 1.

Sóvárgás „A vágy sóvárgássá válik, ha készen állsz mindent feláldozni érte. A sóvárgás magasabb rendű, mint az élet – képes vagy meghalni érte. Sok vágy van – sóvárgás csak egy lehet, mert a teljes energiádra szüksége van, úgy van szüksége rád, ahogy vagy, egész valódban.” Nem tarthatod vissza semmilyen részedet, nem közelíthetsz a sóvárgásod felé óvatosan, okosan, mérlegelve. Ennek őrült ugrásnak kell lennie. Az emberek nagyon széttöredezettek: az egyik vágy északra viszi, a másik délre, minden vágy más irányba, és megőrjítenek. Ezért nem jutnak sehová az emberek – lehetetlen bárhová jutniuk -, mert az egyik részük ebbe az irányba halad, a másik részük meg a másik, homlokegyenest ellenkező irányba. Hogyan érkezhetnél meg? A megérkezéshez teljes valódra szükség van. Ezért látod azt, hogy az emberek csak vonszolják magukat. Egyáltalán nincs meg bennük az élet intenzitása; ez lehetetlen. Számtalan irányba szivárognak – így nem lehet energiájuk. De ennek a sóvárgásnak nagyon üdvözültnek kell lennie, nem szabad komolyan csinálnod, mert abban a pillanatban, hogy komollyá válsz, feszült leszel. A sóvárgásnak intenzívnek kell lennie, de egyáltalán nem feszültnek. Játékosnak kell lennie, vidámnak, tele nevetéssel, tánccal és énekkel. Nem szabad kötelességgé válnia. Nem istennek engedelmeskedsz vagy bárki másnak – egyszerűen úgy élsz, ahogyan élni akarsz, ezért vagy üdvözült. Azt választottad, hogy így fogsz élni, ezen a módon akarsz lángolni…de annak táncoló lángnak kell lennie. Forrás: OSHO Mindennapra Meditáció neked!