OSHO gondolatok mindennapra 2016. június 27.

Boldogtalanság „A természet mindenkit császárnak szán. A természet csak királyokat és királynőket teremt, de mi ezt sosem fogadjuk el, túl jónak tűnik ahhoz, hogy igaz legyen.” Az üdvösség az egyetlen ismérve annak, hogy közelítesz-e az igazsághoz vagy sem. Minél közelebb jutsz az igazsághoz, annál üdvözültebbé válsz, minél messzebb kerülsz az igazságtól, annál boldogtalanabbá. A boldogtalanság nem más, mint távolság az igazságtól, az üdvösség a közelség, az intimitás. És amikor eggyé válsz az igazsággal, az az abszolút üdvösség, amely elvehetetlen, mert minden távolság eltűnt, minden tér megszűnt közted és az igazság között. Az igazság lényed központi magjában létezik, te azonban a felszínen létezel. A palota tornácán élsz, és teljesen megfeledkezel a palotáról. Feldíszíted a kis tornácodat, és azt gondolod, hogy ez minden. Önmagadat elítélő koldus vagy. A természet mindenkit császárnak szán. A természet csak királyokat és királynőket teremt, de mi ezt sosem fogadjuk el, túl jónak tűnik ahhoz, hogy igaz legyen. Boldogok vagyunk a boldogtalanságunkban. A boldogtalanság ad valamit, és az az ego. A boldogtalanság adja az egót, és az üdvösség veszi el. Létezni akarsz még akkor is, ha boldogtalan vagy, nem akarsz eltűnni. És éppen ez a hazárdjáték. El kell tűnnöd, csak akkor válik lehetségessé az üdvösség és az igazság. Forrás: OSHO Mindennapra