OSHO gondolatok mindennapra 2016. június 20.

Megvilágosodás nélküli szeretet „A szeretet nem feltétlenül jelent szabadságot. Azt kellene jelentenie – az lenne az ideális. Sose feledd: ha tudatosan szeretsz valakit, csak akkor lesz áldássá.” A szeretet számtalan módon lehet romboló, mert a szeretet nem feltétlenül megvilágosodott. Az anya szereti a gyermekét, és az egész világ szenved azért, mert az anyák szeretik a gyermekeiket. Kérdezd meg a pszichiátereket, a pszichológusokat. Azt mondják, hogy minden neurózis visszavezethető anya-gyerek kapcsolatra. Az elmegyógyintézetekben sok ember nem mástól szenved, mint a szeretettől. Az apák szeretik a fiaikat, szeretnek a papok, szeretnek a politikusok. Mindenki szeret, de a szeretet nem feltétlenül megvilágosodott. Amikor a szeretet megvilágosodott, akkor az részvét. Akkor az egy teljesen más minőség. Szabadságot ad. Minden feladata az, hogy szabadságot adjon, maradéktalanul. És nem csak beszél a szabadságról – minden erejével azért dolgozik, hogy szabaddá tegyen, és ledöntsön minden akadályt a szabadság útjából. Vagyis létezhet szeretet, de ha nem nagyon éber, akkor romboló hatású. A szeretet önmagában nem elég, máskülönben a világ már Paradicsommá vált volna. Szereted a párodat, a párod szeret téged, végül mégis mi történik? Semmi, csak a rombolás. A szereteted rendben van, de te magad nem vagy rendben. Van valami mélyen a tudattalanodban, ami szüntelenül olyan dolgokat teremt, amelyek nem tudatosulnak benned. Én nem azt mondom, hogy a szeretetet el kell utasítani, de nem a szeretetnek kell először érkeznie. A tudatosságnak kell először érkeznie. A szeretetnek árnyékként kell követnie azt. Forrás: OSHO Mindennapra