OSHO gondolatok mindennapra 2016. július 27.

Bolondság „Azok a pillanatok, amikor úgy érzed, hogy amit teszel, az bolondság, azok a bölcsesség nagyon ritka pillanatai.” A keresés állapotában lenni bolondság, mert amit keresünk, az már a miénk. Meditálni bolondság, mert a meditáció a nem-cselekvés állapota. Kérdezni bolondság, mert a válasz nem érkezhet kívülről, csupán a saját szívedből. Tulajdonképpen nem érkezhet válaszként sem – fejlődésként érkezik. Virágzás lesz, lényed kivirágzása. De azok a pillanatok, amikor úgy érzed, hogy amit teszel, az bolondság, azok a bölcsesség nagyon ritka pillanatai. Nem érezheted mindig bolondnak magadat, különben megvilágosodsz! A zen hagyományban ez az eset ismétlődik újra és újra, minden korban minden mesterrel: valaki jön, és azt tudakolja, hogyan válhat buddhává, mire a mester erősen megüti – mert a kérdés bolondság. Olykor megesik, ha az érkező valóban készen áll, és a határvonalon van, hogy a mester első ütésére az illető megvilágosodik. Képes volt arra, hogy meglássa az ütésben: bolondság volt megkérdezni, hogyan válhat buddhává, mert már az! Ezek a dolgok lassan-lassan miden keresővel megtörténnek. Miközben meditálsz, hirtelen megjelenik egy fénysugár, és látod, hogy ez bolondság. De az a bölcsesség egy nagyon ritka pillanat. Csupán egy bölcs ember érezheti magát bolondnak. A bolondok sosem érzik, hogy bolondok, azt gondolják magukról, hogy bölcsek. Ez a bolond ember definíciója: azt gondolja magáról, hogy bölcs. A bölcs ember pedig az, aki felismeri, hogy minden bolondság. Forrás: OSHO Mindennapra