OSHO gondolatok mindennapra 2016. december 4.

Arccal a fal felé „Egyszerűen ülj arccal a fal felé. A fal csodálatos. Nincs hová menni.”’ Bodhidharma kilenc évig ült arccal a fal felé fordulva, nem csinált semmit, csak ült. A hagyomány azt mondja, elsorvadt a lába. Én ezt szimbolikusan értelmezem. Egyszerűen azt jelenti, hogy elsorvadt minden mozgás, mert elsorvadt minden motiváció. Nem ment sehová. Nem volt benne vágy a mozgásra, nem volt elérendő cél – és elérte a legnagyobbat, amit el lehet érni. Egyike a legritkább lelkeknek, akik valaha a Földön jártak. Egyszerűen egy fal előtt ülve elért azzal, hogy nem csinált semmit, nem használt semmilyen technikát, semmilyen módszert, semmit. Ez volt az egyetlen technikája. Ezért mindannyiszor, ha ülsz, ülj arccal a fal felé fordulva. A fal csodálatos. Nincs hová menni. Még egy képet se tegyél oda, legyen üres a fal. Amikor nincs mit látni, lassan-lassan eltűnik a látás iránti igényed. Ha egy üres fallal nézel szembe, hasonló üresség és egyszerűség támad a bensődben is. A falhoz hasonlóan egy másik fal emelkedik nem-gondolkodásból. Maradj nyitott és örvendezz. Mosolyogj, dúdolj egy dallamot vagy hintázz. Olykor táncolhatsz is – de maradj arccal a fal felé fordulva, legyen az a meditációd tárgya. Forrás: OSHO Mindennapra Meditáció csak neked! (Személyre szabott, születési horoszkóp alapján készülő gyógyulást segítő meditáció)