OSHO gondolatok mindennapra 2016. április 14.

Majdnem őrület „Keresővé válni majdnem egyenlő, az örültté válással, legalábbis a világ szemében. Tehát belépsz az őrületbe. De az az őrület az egyetlen létező épelméjűség!” Azért vagyunk boldogtalanok, mert elfelejtettük a szeretet nyelvét. Azért felejtettük el a szeretet nyelvét, mert túlságosan azonosultunk a józan ésszel. Nincs semmi baj a józan ésszel, de hajlamos a kisajátításra. Az egész lényedhez ragaszkodik. Ekkor az érzés szenved – az érzés éhezik -, és lassan – lassan teljesen megfeledkezel az érzésről. Ezért egyre jobban összezsugorodik, és az a halott érzés halott súllyá változik: az az érzés halott szívvé változik. Attól kezdve csak vonszolod magadat előre valahogy – ami mindig csak „valahogy” marad. Nem lesz baj, nem lesz varázslat, mert szeretet nélkül nincs varázslat az életben. És nem lesz költészet sem, az élet merő próza lesz, sivárság. Igen, lesz grammatikája, de nem lesz benne dallam. Lesz szerkezete, de nem lesz lényege. A józan észről az érzések felé lépés kockázata és ezek kiegyensúlyozása azoknak való, akik igazán bátrak – csak őrült embereknek -, mert a bebocsátás ára nem más, mint a józan ész vezérelte elméd, a logika vezérelte elméd, a matematika vezérelte elméd. Amikor eldobod ezt a hozzáállást, többé már nem a próza van a középpontban, hanem a költészet: többé nem a cél van a középpontban, hanem a játék, többé nem a pénz van a középpontban, hanem a meditáció, többé nem a hatalom van a középpontban, hanem az egyszerűség, a nem –birtoklás, az élet puszta öröme - ez majdnem őrület. Forrás: OSHO Mindennapra Meditáció csak neked! (Személyre szabott, születési horoszkóp alapján készülő gyógyulást segítő meditáció)